Szerző: Lukácsi Kriszti

Mint oly sok ember, én is megnéztem a Csernobili robbanásról szóló mini sorozatot. Előjöttek az emlékek, bár még gyerek voltam, de azért van néhány. Emlékszem például, azon a nyáron nem ettünk salátát, mert azt mondták, az a legveszélyesebb zöldség.

A hétvége legújabb, legviccesebb híre:

Schmuck Andor is pályázik a főpolgármesteri címre.

Ez így, ebben a formában nem igaz. A hír ugyan új és sajnos az is igaz, hogy Schmuck pályázik a főpolgármesteri posztra, de akkor mi nem igaz? Az, hogy ez lenne a hétvége legviccesebb híre. Ez ugyanis cseppet sem vicces…

Nagy Blanka. Diák. 19 éves. Nem éppen szép szavakkal – mondjuk ki, valóban trágár módon – bírálta a kormányt.

Talán nem véletlen a stílusa, hiszen mit lát? Bayer Zsolt publicista - aki őt „kretén, barom állat”-nak nevezte irományában – Lovagkereszt kitüntetésben részesült. Mit is szűrhet le ebből a fiatalság? Így kell kommunikálni, ez a helyes.

De térjünk vissza Nagy Blankához és a hétvégéhez.

Szerző: Lukácsi Krisztina

Idén, immár 36. alkalommal pattant két kerékre Érd apraja-nagyja, kortól, nemtől függetlenül, a 36. Érd Körbe alkalmából. Az időjárás nem volt éppen kegyes a tekerőkkel, bár legalább az eső nem esett.

Választások közeledtével valahogy mindig nő a hazánkra - és egész Európára - leselkedő migrációs nyomás.

Ja nem.

1991-ben betiltották a személyi szám használatát, most azonban Semjén Zsolt és Pintér Sándor benyújtott egy javaslatot az univerzális azonosító felélesztéséről, mondván az megkönnyítené az elektronikus ügyintézést.

Komoly problémát vet fel ugyanakkor, hogy ha széles körben elkezdik újra használni, – összekötve különböző nyilvántartási rendszereket - gyakorlatilag mindenkiről, minden láthatóvá válik az állam számára

Mi is ezzel a probléma?

Két éve egy salátatörvény rendelkezése alapján különböző megfigyelési rendszerek adatai (térfigyelő kamerák, BKV, MÁV, Volán járművek kamerái, stb) befuthatnak egy nagy közös rendszerbe. Ehhez már csak annyi kell, hogy mindenki, minden rendszerben egyetlen azonosítóval szerepeljen, és máris megvalósul a Nagy Testvér Mindent Lát elve. Ez pedig az önrendelkezési joggal erősen ellentétes, hiszen létezik magánélet is a világon és nincs joga az államnak sem mindent tudni rólunk. Semmi köze a rendőrségnek például ahhoz, hogy milyen az egészségi állapotunk, de a felsorolható lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen.

1991-ben az Alkotmánybíróság úgy döntött a személyi szám megszüntetéséről, hogy azt gondolták, egy jogállamban ennek visszaállítása elképzelhetetlen.

Ez így is volt az Alaptörvény 2012-es bevezetéséig, mellyel azonban a 2012 előtti Alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztették. Ez azt jelenti, hogy ha bevezetik újra az egyetlen, nagy közös azonosító használatát, arról az Alkotmánybíróságnak kellene újra kimondani, hogy alkotmány – vagyis Alaptörvény – sértő. Ez ugyebár egy jogállamban nem kérdéses, Hazánkban viszont az Alkotmánybíróság tagjai egytől egyig a Fidesz-KDNP delegáltjaiból állnak.

Ami ugyanakkor még aggasztóbb, hogy a fideszes államapparátus apró lépéseként változtat rendszereken, akár egy-két éves szünetet tartva a változtatások között, majd egyszer csak készen áll minden arra, hogy bevezessenek valamit, gyakorlatilag újabb törvény elfogadása nélkül. Ez azt jelenti, hogy ha nem vagyunk elég szemfülesek, észre sem fogjuk venni a változásokat. Gyakorlatilag a vízben megfőlő béka elvén veszíthetjük el szabadságunkat és mire feleszmélünk már nem lesz mit tenni.

Gondoljunk csak bele, hogy törvényt hoztak a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” kezeléséről, melyben a kormány gyakorlatilag teljhatalmat kap, korlátozhatja az emberek szabad mozgását, intézmények működését, de útvonalakat, területeket is lezárhat.

Jelenleg hazánkban – 2016. márciusa óta folyamatosan – migrációs válsághelyzet van érvényben (szeptember 7-ig), annak ellenére, hogy a törvényben leírt feltételek egyike sem áll fenn már régóta, így Orbán bármit megtehet ennek égisze alatt.

Hogy ez vajon a jogállamiság fenntartásának érdekében történik –e hazánkban, mindenki saját maga eldöntheti, tenni azonban jelenleg semmit nem tudunk ellene, hiszen egy éve a választásra jogosultak kevesebb mint 1/3-a szavazott a Fideszre, ez mégis 2/3-os parlamenti többségre volt elég, mellyel jelenleg bármit meg tudnak szavazni, ami a hatalmuk megtartásához, kiterjesztéséhez szükséges.

fotó: Facebook

Németh Szilárd ismét a konyhaművészetnek hódolt szombaton, pierogot – vagyis lengyel pirogot - készített a Chicagóból hazalátogató testvérének. A fotó amivel illusztrálta, valamint a Facebook bejegyzés melyben ezt közhírré tette alapos elemzést érdemel.

Nem is tudom hol kezdjem… legyen az első a fotó.

A képen jól láthatóak a háttérben a tűzszerészek, akik tegnap a - korábban – a Dunában talált egytonnás bombákat hatástalanították. A pirogot Németh Szilárd műanyag tányérból, műanyag evőszközzel fogyasztja. Ebből arra tudok következtetni, hogy bizony a Fidesz fő rezsiharcosának annyira nem volt fontos és komoly kérdés a bombák hatástalanítása (melyek miatt egyébként Budafokon több ezer embernek kellett elhagynia otthonát és a veszélyes feladat Csepelt is érintette), hogy vagy odament főzőcskézni a Duna-partra, ahol egyébként egy egyszerű földi halandó állampolgár nem is tartózkodhatott, vagy megfőzte otthon a konyhában és a fotó kedvéért odavitte a Duna-partra a kész művet, ezzel biodíszletnek használva veszélyes munkát végző tűzszerészeket. Az már csak hab a tortán – ugyanakkor rendkívüli módon felháborít -, hogy nincs benne annyi környezettudatosság, hogy kerülje a műanyag tányért és evőeszközt. Hogy ez meglep –e, az már külön kérdés…

Ha valakinek ez még nm lett volna eléggé felháborító, akkor nézzük a bejegyzés érdemi tartalmát. A pirog a Chicagóból hazaérkező testvérnek készült. Azért pirog, mert a lengyel-magyar barátság napja volt szombaton, és mint tudjuk nincs is fontosabb egy kormánypárti politikusnak, mint Hazánk és annak kapcsolatai. A Fidesz kommunikációja arra épül, hogy itthon minden szép és jó és a multikultit, a népek, nemzetek keveredését gyakorlatilag elítéli. Ehhez képes a párt alelnökének a testvére a bűnös nyugaton él, nem is akárhol, hanem az USA-ban, ahol keverednek a népek-nemzetek, az ország pedig a liberalizmus bölcsője. Két dolog lehetséges: az egyik, hogy a rezsiharcos-szakács-honvédelmi államtitkár testvére megunta a magyar hétköznapokat és szűkebb családjával kivándorolt a távoli földrészre, a másik, hogy beleszeretett egy amerikai úriemberbe és a kedvéért hagyta itt Magyarországot. Egy biztos: nem itthon nevelkednek gyermekei és a Fidesznek oly fontos dolgokat nem teljesíti. Bár ebben a kérdésben nem áll túl jól Németh Szilárd sem, hiszen „csak” két gyermeke van, szemben a kormány által elvárt minimum hárommal.  

Ennek elképzelhető, hogy az az oka, hogy Németh Szilárd nem rendelkezik autóval.

Minden Hoffmann Rózsával kezdődött. Jött az ötleteivel a mindennapos testnevelés órával, a média, etika, erkölcstan, életvitel órákkal, no meg életre hívta a hatalmas vízfejű szörnyet a KLIK-et. 2012-ben megszületett az új Nemzeti Alaptanterv, a NAT 2012, mellyel gyakorlatilag törvénybe foglalták Hoffmann Rózsa ötleteit.

 Az iskolák fenntartását elvették az önkormányzatoktól és az iskoláktól távoli, rettenetesen centralizált központba tették. Így egy-egy alapvető, hétköznapi eszköz – mint mondjuk a kréta –beszerzése is komoly nehézségekbe ütközött.

Az iskolák vezetőinek kinevezését is átvette a minisztérium, az államtitkári széket pedig Czunyiné Bertalan Judit. Az új államtitkárnak sok jó ismerőse volt, így lett egyre elterjedtebb, hogy egy-egy intézmény élére felülről berepülő alkalmatlan ejtőernyősöket neveztek ki. Sok helyen hiába tiltakoztak a tanárok és a szülők is, maradt az alkalmatlan vezető, ezzel szétverve tantestületeket, iskolai közösségeket.

2016-ra kiderült, hogy a KLIK működésképtelen, a rendszer – és vele együtt Czunyiné is – megbukott, utóbbi természetesen felfelé. Bukásához az is hozzájárult, hogy képtelen volt kezelni a pedagógusok által kezdeményezett tiltakozás hullámot.

Helyét Palkovics László vette át, akiről később kiderült, hogy igazi polihisztor, hiszen mára már a Technológiai és Innovációs Minisztériumot vezeti. Az oktatási rendszerrel ő sem bírt, de ő is felfelé bukva távozott. Nevéhez fűződik a tankerületek létrehozása, a KLIK decentralizációja.

Rövid ideig hozzájárult az oktatás teljes tönkretételéhez Pölöskei Gáborné is, aki véletlenül épp Áder János köztársasági elnök testvére.

Jöttek-mentek az államtitkárok, és nyilván nem tett jót az amúgy is problémás hazai oktatásnak, hogy más a fehérneműjét cserélgeti úgy, mint az EMMI az oktatási államtitkárait.

Megalkották a pedagógus életpálya modellt, mely szintén nem hozta az elvárt eredményt, ellenkező esetben nem lenne ma ekkora tanárhiány.

Államosították a tankönyvpiacot, hibáktól hemzsegő kísérleti tankönyvekkel elárasztva gyermekeinket.

A hátrányos helyzetű, rosszabb tanuló diákokat kilökték az oktatási rendszerből azzal, hogy a tankötelezettség korhatárát 18-ról 16 évre csökkentették.

A „Tajgetosz törvénnyel” kiszúrtak a részképesség zavaros gyermekekkel, akiknek a fejlesztéséhez eddig is kevés gyógypedagógusok számát tovább csökkentették azáltal, hogy a gyógypedagógus képzés keretszámait erősen megnyirbálták. Mind a szakemberek, mind az érintett szülők körében óriási felháborodást váltott ki, hogy elvették a részképesség zavaros gyermekek eddig biztosított könnyítéseket, mint például az érintett tantárgy osztályozása alóli felmentést.

A szakképzést gyakorlatilag tönkre tették, átjárhatatlan, hatalmas intézményeket hozva létre és a Nemzetgazdasági Minisztérium felügyelete alá történő áthelyezéssel. Ezzel párhuzamosan igyekeznek megnehezíteni a gimnáziumokba való bejutást, valamint az egyetemi felvételit, hiszen nem is olyan rég döntöttek arról, hogy csak nyelvvizsgával rendelkező diák vehető fel felsőoktatási intézménybe. Tették ezt azok a képviselők, akiknek nagy része nem rendelkezik ezzel a bizonyítvánnyal.

Mindezen reformok abszolút nem érték el céljukat, hiszen a legutóbbi PISA teszten is csúfosan leszerepelt hazánk, a magyar gyerekek a világátlag alatt teljesítettek. AZ EMMI igyekezet védeni a védhetetlent és arra fogta a kudarcot, hogy számítógépen kell a feladatokat elvégezni. Ez valóban komoly probléma a XXI. században…

Ma eljutottunk oda, hogy talán a kormány tagjai is látják, hogy – Gyurcsány szavaival élve – elkurták, nem kicsit, nagyon. Miután túltolták a biciklit, ahogy bevallotta hibáikat Balog Zoltán Emberi Erőforrás Miniszter is. Az Alkotmánybíróság a napokban mondta ki, hogy mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény ellenességet követtek el a Taigetosz törvénnyel kapcsolatban, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága pedig jogerősen elmarasztalta hazánkat a tankönyvpiac államosítása végett.

Szép dolog beismerni hibáinkat, de 9 év nagyon nagy idő. Ezen idő alatt óriási lehetőségeket vettek el gyermekek ezreitől egy jobb élet, egy szebb jövő lehetőségeit. Nekik – ha megtörténik is nyilvánosan a beismerés - az nem lesz vigasz. Ahogy az sem, ha rájönnek majd pár év múlva, hogy mégsem kellett volna – a hazai közoktatásban elérhető nyelvoktatás színvonalát figyelembe véve – bevezetni a felsőoktatási felvételihez kötelező nyelvvizsgát.

A hibákból azonban nem tanult Orbán és kormány, jelenleg ugyanis egy nőgyógyász vezeti az oktatási államtitkárságot a minisztériumban.
Hozzáteszem, nem csoda,  hiszen az EMMI-t – az Emberi Erőforrások Minisztériumát -, mely alá van bepaszírozva az oktatás is, először egy református lelkész vezette Balog Zoltán személyében, jelen pedig Kásler Miklós a tárca vezetője, aki előtte onkológusként kutatott és praktizált, de több szakorvosi végzettséggel is rendelkezik.

Ezt elrontották, nagyon, cserben hagyva egy generációt, akikre szebb jövő várhatott volna, mint szüleikre, nagyszüleikre.

Roppant büszkén jelentette be a kormány a 7 pontos akciótervét a gyermekvállalás ösztönzésére. Ennek az egyik pontja a nagyszülői GYED bevezetése. Mit is jelent ez?

Hazánkban GYED-re jellemzően az anyukák szoktak menni, saját gyermekükkel. Ha valaki ezt nem engedheti meg magának, akkor jön a bölcsi. Igen ám, de mi van akkor ha nincs bölcsődei férőhely? Akkor más megoldást kell keresni. Erre pattant ki megoldásként valamely zseniális kormánytag agyából a nagyszülői GYED. Menjen el a nagyi GYED-re, ne dolgozzon szegény. Aki dolgozni tud, az nyilván elvan egész nap egy szaladgáló 1-2 évessel. Ja nem. Nem baj, itt van mint lehetőség.

Kicsit olyan ez, mint amikor nem megjavítják az utat, hanem kiteszik, hogy úthibák. Nincs felelősség, ők megoldották.

A gond ismét azzal van, hogy egyrészt csak egy szűk rétegnek kínál – nem éppen jó - megoldást.

Nyilván én is tudom, hogy régen a családok sok-sok generáción keresztül együtt laktak és a nagyszülők így segíteni tudtak a gyermekek körül. Valóban. De akkoriban lavórban mosakodtak az emberek, az átlagéletkor jóval alacsonyabb volt, mint ma és még sorolhatnám. Ma bizony ritkának számít, ha a gyermekek és a nagyszülők együtt laknak (vagy olyan közel ahova napi szinten el lehet vinni a kicsit). Akik távolabb élnek a nagyszülőktől, elesnek ennek a lehetőségétől. Őszintén szólva, lehet, hogy nem is baj.

A nagyszülői GYED a hiányzó bölcsődei férőhelyeket hivatott pótolni. No meg azt az életszínvonalat, ahol egy szülő nyugodtan otthon maradhat a gyermekével 2 éven keresztül. Ha szárnyal a gazdaság, ha fejlődik az ország, ha annyival jobban élünk, mint kitudja hány éve, akkor miért van erre szükség? Miért kell az idősödő szülőkre hagyni otthon a kicsit? Ők felnevelték a saját gyermekeiket, nyilván szeretik az unokáikat, akik tudnak segítenek is a kicsik körül. De az egy egészen másik feladat, amikor felelősséggel – hiszen a szülők dolgoznak – minden áldott nap, reggeltől délutánig vigyázni kell rá. Játszótérre menni, ebédet főzni, etetni, tanítgatni, stb. Ez nem egy idősödő – mert 50-55 évesen sem fiatal már az ember – nagyszülőnek való feladat.

Kedves Novák Katalin! Önök családtámogatásként emlegetik a nagyszülői GYED bevezetését, pedig ez egy kormánytámogatási intézkedés. Ezzel pótolják a régen beígért bölcsődei férőhely bővítést, valamint próbálják leplezni azt a problémát, hogy Hazánkban luxusnak számít 2 éven keresztül otthon maradni az egyik szülőnek a saját gyermekével.