Autizmus. Egy olyan diagnózis, amit általában már tud a szülő, amikor elmegy a gyermekével a vizsgálatra.

Egy olyan – betegségnek nem nevezhető – állapot, melyet legelőször a szülő vesz észre. Az első jeleknél még nem gondol semmi rosszra, majd felmerül benne, hogy valami nem teljesen oké, majd jön a tagadás, végül beismerve a tagadhatatlant kér segítséget.

Akinek van a családjában autizmussal élő gyermek, pontosan tudja mire gondolok.

A kívülálló a legtöbbször csak annyit lát, hogy a gyerek hisztis és akaratos, a szülő pedig nem elég szigorú vele. Mert aki nem tudja, hogy mi zajlik a háttérben, az csak ezt gondolja.

Jómagam is sokszor találkoztam elítélő tekintetekkel az utcán, amikor nem az elvárt módon „kezeltem gyerekem hisztijét”.

Az autizmussal élő gyermeket nevelő szülők nagyon erősek lesznek az évek alatt, megtanulják tökéletesen kizárni a külvilágot, máskülönben beleroppannának.

Aki nem ismeri mi van a háttérben, valóban azt látja csak, hogy őrült hiszti folyik, a szülő pedig tehetetlenül áll és nézi, esetleg próbál beszélni a gyerekhez, miközben az dühöng, tör-zúz, vagy egyéb nem elfogadható dolgokat tesz.

Nem lehet általánosságban beszélni az autizmussal élőkről, hiszen valóban hihetetlen széles spektrumon mozognak, hihetetlen változatos „tüneteket” produkálnak.

A kérdés, hogy vajon miért viselkednek így és miért tehetetlen legtöbbször a szülő.

Az autizmus egyik velejárója a hiperérzékenység minden érzékszervnél. Az a hang, az az illat, amit más meg sem hall, egy autistának elviselhetetlen érzést okozhat, melyet nem tud kezelni. Gondoljunk csak bele, hogy felnőttként mondjuk a hangzavar, a tömeg mennyire irritáló tud lenni. Nyilván nem kezdünk el őrjöngeni tőle, hiszen tudjuk, hogy nem szabad, nem illik. Az ún. jól funkcionáló autisták, akik magas intelligenciával rendelkeznek, képesek megtanulni, hogy bizonyos dolgokat, még ha nagyon nehéz is, de el kell viselni. Ennek a megtanulásához vezető út azonban hihetetlen hosszú és rögös.

Egy autizmussal élő gyermeket nevelő szülő pontosan tudja, hogy milyen az, amikor a gyermeke kiborul ha nincs pont este 7-kor a vacsora az asztalon, vagy éppen kicsit világosabb a körözött a megszokottnál, esetleg képtelen felvenni a frottír zoknit, mert annyira irritálja annak az anyagnak az érintése.

Az autizmus nem annyi, amit az Esőember című filmből ismerünk. Egy autizmussal élőnek a világ sokkal bizonytalanabb és bonyolultabb, mint „egészséges” embertársainak. Egy autizmussal élőnek a karantén napjai is sokkal nagyobb kihívást jelentenek, hiszen a megszokott, számára biztonságot nyújtó világ jelentősen megváltozott.