30 évvel ezelőtt hittem egy szebb, jobb új világban. Boldog voltam, hogy szabadon utazhatunk bármerre. Boldog voltam, hogy elmondhatom a véleményemet, vitázhatok értelmesen ideológiákról. Boldog voltam, hogy törvény által biztosítva vannak a jogaim és a kötelezettségeim.

16 évesen álmomból keltve is tudtam az összes miniszter nevét, vitathatatlanul többet foglalkoztam már akkor is a közélettel, mint egy átlagos fiatal.

Mindig elfogadtam mindenkit olyannak, amilyen, nem érdekelt senkinek sem a bőrszíne, sem a vallási-, sem pedig a nemi hovatartozása.

Boldog voltam, hogy láthattam a kivonuló szovjet csapatokat, és hittem, hogy rövidesen minden a helyére kerül.

Majd jött néhány furcsa dolog, nem értettem például, hogy miért nem derül ki, hogy kik voltak az előző rendszer bűnösei. Miért szavazza le újra és újra az Országgyűlés az erről szóló törvényt.

Nem értettem, hogy miként lehet miniszterelnök olyan valaki, aki az előző rendszert építette, segítette.

Ezek után rendkívüli módon örültem, amikor Orbán először kormányra került, hittem benne, hogy rendbe hozza az országot, hogy kiderülnek végre a bűnösök, megtisztul a politikai élet és eljön a becsület ideje.

2002-ben abszolút azt kommunikálta a Fidesz, hogy jól állunk, így óriási csalódásként éltem meg az MSZP győzelmét. Amikor Gyurcsány miniszterelnök lett azt hittem nincs lejjebb és vártam, hogy újra jöjjön a változás, mely sokat váratott magára, Gyurcsány nem éppen becsületes magatartásának köszönhetően. Az vak hívők, már akkor is jelen voltak a politikában, így akik baloldali érzelműek voltak, mindent elnéztek neki.

Hittem rendületlenül abban, hogy jön még az a szép világ, amit 15 éves korom óta várok. Hittem, hogy kikerülnek a politikából a régi rendszer bűnösei és egy valóban jól működő gazdaság jön létre. Hittem, hogy ha Orbán lesz a miniszterelnök, tényleg vége a lopásnak, végre valóban demokratikusan működő országban élhetek. Így hatalmas boldogság volt számomra, amikor 2010-ben fölényes győzelmet arattak. 2014.ben már láttam, hogy nem jó irányba haladunk, egyre több olyan dolgot tettek , amit nem tudtam már megmagyarázni, megvédeni.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor kiderült számomra, hogy valóban segítik a kamupártokat ajánlást gyűjteni annak érdekében, hogy az ellenzéket felaprózzák. Nem tetszett amit tettek, de nem találtam alternatívát.

Teltek az évek, egyre több antidemokratikus dolog történt, egyre inkább éreztem, hogy nem jó ez így. A választások egyre zavarosabb rendben zajlottak, a 2/3-os többség pedig bármit meg tudott szavazni a Parlamentben. Az Alkotmányt Alaptörvénnyé alakították, sehol nem volt nyoma sem már annak az iránynak, amit én oly nagyon vártam már 15 évesen.

Arra azonban ami ma megtörtént álmomban sem gondoltam. Ma a 2/3-os fideszes többség önként lemondott minden demokratikus jogáról, egyetlen ember által visszavonható módon és ez az ember pedig Orbán Viktor, akire átruházták a demokratikus jogokat.

Most még boldogan ünnepel a rajongótábora, akik Istenként tekintenek nagy vezérükre, de ne feledjük, hogy láttunk már ilyet a történelem során, soha eddig még nem lett jó vége.

Egy biztos, én nem adom fel, hiszek benne, hogy egyszer még eljön az a világ, amit 30 éve várok: amikor a becsület, az ország és annak lakossága lesz a fontos a politikusok között, amikor becsületes munkával, nem pedig hazug állításokkal nyerik meg a választásokat, amikor nem egyetlen személy vezeti az országot, akiért rajonganak a választói, amikor újra működnek a fékek és ellensúlyok, amikor a szakértelem fontosabb, mint az, hogy jó káder –e valaki.

Most viszont órák óta a Star Wars híres mondata kattog a fejemben:

Így száll hát sírba a szabadság… tapsvihar közepette