Augusztus 20-án, mint minden évben, mióta az eszemet tudom, tűzijáték volt Budapesten és sok városban.

Sokan megkérdőjelezik, hogy egy országban, ahol az egészségügyre nem tudnak annyi pénzt költeni, hogy ne legyenek romos kórházak, ne a szülőknek kelljen ágyra pénzt gyűjteni ha a gyermekük mellett szeretnének maradni – és még sorolhatnám – szabad –e egy tűzijátékra 212 millió forintot elkölteni.

A kérdés jogos lehetne, ha az egészségügy azért lenne romokban, mert nincs rá pénz. Ma a kormány nagyon sok mindenre tudna költeni, hiszen azt mondják, az ország egész jól teljesít. Nálunk az akarattal van a legnagyobb probléma.

Sokan mondják – persze az uralkodó legnagyobb hívei -, hogy ez demagógia, meg már unalmas, stb, de akkor is nézzük a sokat emlegetett TAO pénzeket.

Lehet azt mondani, hogy ezt a vállalkozások ajánlják fel, ami persze igaz is. Igaz, hiszen hoztak egy törvényt róla annak érdekében, hogy a sportot támogassák vele.

Ezzel még önmagában nem lenne gond, a rendszer lehetne jó is, de nem az. Nézzük meg, hasonlítsuk össze az alapítványoknak, civil szervezeteknek adható 1%-os szja felajánlásokkal. Azzal mindannyian egyetértünk, hogy az alapítványoknak sokkal nagyobb szükségük van a támogatásra, mint a sport kluboknak, melyeknek szponzoraik is vannak. Ehhez képest – bár tudom, hogy az adó összege, melyből felajánlanak nem összehasonlítható –

2011 óta 522 milliárd forint ment a társasági adókból az államkassza helyett, a sportkluboknak. A legtöbb pénzzel a focit támogatták, ami azért nagyon érdekes, mert pont ez az a sport, amiben évtizedek óta nagyon gyengén teljesítenek a sportklubok. Az is csoda, ha egy nemzetközi versenyre kijut valamely csapat, ha pedig ez sikerül, akkor általában az elején ki is esik a versenyből. Döntőnek, elődöntőnek még csak a közelébe sem kerültek hosszú évek óta.

Miért kell ennyi pénzzel támogatni egy sikertelen sportágat? Miért nem lehet megérteni, hogy ez nem az, ami megy a magyaroknak? A sikeres sportágaink – vízilabda például – akkor is sikeresek voltak, amikor még nem volt ez a fajta támogatás. Ez azt mutatja, hogy nem az állami pénzen, nem a ráköltött plusz adóforintokon múlik a siker.

522 milliárd forint rengeteg pénz. Csodát lehetne belőle tenni az egészségügy és az oktatás területén. Hány iskolát, óvodát lehetett volna felújítani belőle? Hány kórházat lehetett volna rendbe hozni?

Hány közalkalmazott kaphatott volna belőle tisztességes bért a munkájáért? Ma egy közalkalmazott az adható minimum összeget viszi haza havonta. Csoda, ha sokan úgy érzik, nem élnek jól, nem teljesít jól az ország? Ők nem jól gondolják – már ami az ország teljesítését, nem pedig a jövedelmüket illeti -, az ország igenis jól teljesít. Rengeteg pénz van, amit teljesen felesleges dolgokra költenek el.

Az elmúlt években Magyarország ezt teszi. Rengeteg pénzt elkölt luxusra – mert egy sikertelen sportágat támogatni igenis luxus – miközben az emberek, az adófizetők számára létfontosságú dolgokra igencsak szűkmarkúan tekint.

Az országnak van pénze, sokkal több, mint amennyi Gyurcsány kormányzása után volt. Gyurcsány valóban csőd szélére sodorta az országot.

Ameddig egy országnak van évente felesleges 100 milliárdja egy sikertelen sportág támogatására pusztán azért, mert ez a miniszterelnök kedvenc sportja, addig nyugodtan el lehet költeni 212 milliót az államalapítás ünnepén tűzijátékra.