Igencsak fáradt vagyok, mivel a hétvégémet munkával töltöttem, százegynéhány lelkes fiatal, zömében középiskolás diák körében. Ők – helyesebben mi – indultunk a Független Diákparlament 2018-2019-es választásán és nyertünk. Nem volt sárdobálás, nem volt hazudozás, és nem volt a kampányhoz pénz sem.

Eljött az első – az őszi – ülésszak időpontja, november 16. Izgatottan vártam, hogy vajon milyen lehet egy rakás zsizsegő, flegma, felelőtlen, lusta fiatal között tölteni 3 napot. Hiszen mindenkitől – na jó, majdnem mindenkitől – azt hallani, hogy ez a generáció ilyen. Azért mondják, hogy túlterheli őket az iskola, mert lusták. No meg különben is, ők nem értenek hozzá, milyen alapon akarnak bármibe is beleszólni.

Már az első napon – pénteken – délután kiderült, hogy itt bizony nem ilyen fiatalok vannak. Itt illedelmes, okos, értelmes, teljes mondatokat is elmondani képes, felelősségteljes diákok ülnek.

Gondoljuk csak végig, mi zajlik a Parlamentben? Hányszor látunk üres padsorokat? Mindezt havi millión felüli fizetésért, teljes költségtérítésért.

Ezek a fiatalok nem kaptak pénzt, a költségeiket (utazás, szállás, étkezés) maguk, illetve szüleik fizették. Ennek ellenére a teljes hétvégét a plenáris ülésen töltötték, nem is akárhogyan. Fegyelmezetten, odafigyelve és komoly munkát végezve.

De nézzük meg hogyan is működik a Diákparlament?

A képviselők felvetnek problémákat az oktatással kapcsolatban, melyeket összegyűjtve, témákra bontva kialakítanak bizottságokat, melyekbe jelentkezhet bárki (mindenki csak egybe, hiszen érdemi munkát csak így tud végezni). A bizottságok létrehozása előtt volt némi kulturált vita arról, hogy kinek, mit jelent a demokrácia.

A munka minden nap 8:45-kor kezdődött – percre pontosan – és 20:30-ig tartott. Összesen volt 3 szünet, melyekről mindenki pontosan visszaért, senki nem lógta el az üléseket.

A bizottságok összeállítanak egy anyagot arról, hogy milyen problémákat látnak az adott témakörben, majd ezt bemutatják a többi képviselőnek, akik kérdezhetnek, javasolhatnak. Mindezt szigorú időkeretek között. Ezek után a bizottságok újra összeülnek, kibővítik, véglegesítik a munkatervüket, melyet ismét a plenáris ülés elé visznek, ahol, ha a képviselők azzal elégedettek, akkor megszavazzák a bizottság létrejöttét. A bizottságok egész évben dolgoznak, melynek eredményeképpen a Diákparlament javaslati csomagokat készít Magyarország Kormányának.

Sokan, sok kérdést tesznek fel magukban, mivel mindenféle dolgot hallani arról,  hogy bizony ezek a fiatalok is „soros bérencek”, és csak ártani akarnak a kormánynak. Ezt tisztázandó feltettem néhány kérdést a szervezőknek, illetve Tarnay Kistróf kommunikációs koordinátornak.

• Ki és milyen módon finanszírozza a Független Diákparlament munkáját? 

• Kezdetben a szervezők dobták össze a pénzt, majd sikerült különböző pályázatokon támogatókat találni. Ezek részben magánszemélyek, alapítványok és cégek. Korábban érkezett támadás azzal kapcsolatban, hogy a Fridedrich Ebert Alapítvány is támogat minket – helyesebben egy korábbi diáktüntetést - , róluk azonban azt kell tudni, hogy csak és kizárólag zárt helyen tartott konferenciákhoz, plenáris ülésekhez adnak támogatást.

• Jelenleg a CEU-ban vagyunk, joggal merül fel bárkiben a kérdés, hogy miért pont itt? 

• A válasz nagyon egyszerű: piaci alapon is a CEU a legolcsóbb helyszín, ami megfelelt az igényünknek.

• Az elmúlt években sikerült –e bármit elérniük a benyújtott javaslatcsomagokkal? 

• Igen, két dolog is megvalósult amit kértünk: az egyik az első nyelvvizsga ingyenessé tétele, a másik, hogy újra szabadon használható legyen az érettségin a történelem atlasz. Fontos az is, hogy a Független Diákparlament képviselőin keresztül végre megjelent a médiában a diákság véleménye.

Gyetvai Viktor, a Független Diákparlament egyik alapító tagja, az utolsó napon az alábbi sorokkal zárta a három napos plenáris ülést:

Mutassuk meg, hogy ez az Y és Z generáció sokkal több annál, mint amit mondanak rólunk!

Egy biztos: ezen a hétvégén nekem már megmutatták.