Szerző: BigTom

Állok gyanútlanul az út szélén, várok valakire. Gondolkodom, valamin, de ez is nehezemre esik, persze csak a meleg miatt. Kihalt az utca, alig 1-2 ember kószál, némán és fáradtan. Tompa vagyok, alig várom, hogy valami légkondicionált helyen legyek. Holnap, nehéz lesz, az is eltelik, kit érdekel, vasárnap, igen, az jó lesz, remek programot találtam ki. Mintha fújna a szél is, jól esik, jó a levegő, szeretem. Aztán, valami idegesítő hang. Csikorgás, közelről. Nem tudom mi az, de valahol nagyon mélyen valami jelez, hogy ez nem jó. BUM! Fémes csattanás. Aki hallott már ilyet, soha nem felejti. Vérfagyasztó. Ugrom egyet, reflexből, oldalra nézek. Mellettem a kereszteződés rosszul fest, nagyon rosszul. Egy autó eleje nincs meg. De ami mellette van, az rosszabb. Egy másik az oldalán billeg, egy villanyoszlop tartja valami furcsa pózban. Egy üvöltő hang valahonnan, "hívják a mentőket!". Kell pár pillanat, mire felfogom mi történik. Szaladok, csak pár lépés, még nem tudom mit csinálok, nem tudom mit látok, nem tudom mi fogad, de szaladok, valami csak lesz. Odaérek, körbenézek, Isten tudja honnan, de 8-10 ember a semmiből egy szempillantás alatt ott van. Ez jó. Az egyik autóból egy férfi pattan ki, "jól vagyok, én jól, de ott...". Igen, ott az a másik... Odaugrunk, egy nő néz ki a szélvédő helyéről, zavart, láthatóan azt sem tudja hol van. "Folyik a benzin, azonnal szedjük ki". Kisebb kupaktanács, amolyan 1 másodperces. Hatan autót döntünk az oszlopnak, annyira telik, másik kettő az kitört ajtón át valahogy kiszedik a hölgyet. Forró motorháztető, irgalmatlan benzinszag, de ez igazán utólag tudatosul. Akkor csak 6 másik "arra járóval" nekifeszülsz a vasdarabnak és tolod az oszlopnak és várod, hogy elhangozzon a lényeg, "kint van, engedjétek vissza". Visszaengedjük. Körbenézünk az autóban, van-e még valaki. Nincs, sehol senki. Ez is jó. Ketten leültetik a hölgyet, állítása szerint jól van. OK, legyen így, de azért mentő, rendőr, tűzoltó. Inkább feleslegesen, azon maximum legyintünk. Autókat áramtalanítunk, folyik a benzin. Tűzoltó 10 percen belül a helyszínen, rendőr 15. Mentő is befarol. Jó látni, ahogy ezek az emberek pillanatok alatt felmérik a helyzetet. Mint mindig, most is csak meghajolok előttük. Én már csak szemlélő vagyok innentől. És szemlélem, hogy alapjában véve ezek az emberek mekkora hősök. Ez az eset viszonylag szerencsésen végződött, lényegében kisebb karcolásokkal (persze estére kórházba került a hölgy, megfigyelés, jobb félni). De soha nem tudják, hogy mikor mit találnak, milyen őrületes borzalmakkal kell megbirkózniuk. És nekik nem remeghet a kezük, mint nekem. Azonnal, szakszerűen cselekedni. És ha végeztek, akkor újra. Én lassan "kiengedek", most egy sört is megengedek magamnak. De ezek az emberek egy óra múlva újra terepen vannak. A kezüknél pedig csak az eszük és a lelkük az erősebb...