Egy gyermekkórház az Üllői úton. Ide igyekeztünk ma reggel kisfiammal, hogy egy egyszerű szemészeti műtétet végezzenek el nála.

Első állomásunk a felvételi iroda volt. Itt – a korai időpont ellenére – kedves, türelmes, mosolygós(!) hölgyek ültek és pillanatok alatt elvégezték a papírmunkát. Elmagyarázták hol találom a szemészeti osztályt és még jobbulást is kívántak nekünk.

Áthaladva a Heim Pál Gyermekkórház udvarán – mely egy saját játszóteret is rejt – nem túl könnyen találtuk meg a szemészeti osztály épületének liftjét. A liftről elég annyit mondanom, hogy nem egy mai darab, nem is túl bizalomgerjesztő, de legalább ki van írva benne, hogy hányadik emeleten milyen osztályok találhatóak.

Felérve a szemészeti osztályra az első dolog ami feltűnt az volt,  hogy mindenki mosolyog. Sürög-forog, veszik fel az osztályra folyamatosan a kis betegeket és mindezt mosolyogva teszik.

Odalépett hozzánk Ági nővér, aki kezet fogva velünk bemutatkozott mindkettőnknek, abszolút partnerként kezelve a fiamat.

Választhattunk ágyat magunknak, megmutatta hol tud a fiam átöltözni, majd elmondta mit szabad és mit nem. Megtudtuk, hogy lesz bátorító tabletta, amitől mindenki szuperhősként megy be a műtőbe, és azt is, hogy minderre sajnos csak jó pár óra múlva kerül sor, mivel 6. helyen vagyunk a mai műtéti sorban.

Időközben befutott az orvosunk is, aki mosolyogva, már-már ismerősként (hiszen az is, sokszor voltunk nála) köszöntötte a fiamat és a többi gyerek-szülő párost. Nem sietetett, nem rohant, lehetett bátran kérdezni. Leült az asztalhoz és beszélgetett. Beszélgetett velünk aggódó szülőkkel, mosolyogva válaszolt a gyerekek legbugyutább kérdéseire is. Mindeközben Ági nővér végigkérdezett mindenkit, hogy kinek-meddig szóló igazolást adjon a suliba. Bizony, itt adnak igazolást, hogy csak emiatt ne kelljen elzarándokolni még a gyerekorvoshoz is.

Közben megérkezett az altató orvos is, aki szintén türelemmel válaszolt minden kérdésre és elmagyarázta előre a gyerekeknek, hogy mi fog történni a műtőben.

Némi viccelődés és beszélgetés után csak elérkezett a mi időnk is és megkapta fiam a bátorító tablettát. Kb fél óra múlva már nagyon jól érezte magát, viccelődött a többiekkel és Ági nővérrel. Mert Ági nővér végig a kórteremben volt, hiszen csupa friss műtött gyermek volt ott. Nem a szülőkre bízta, hogy szóljanak, ha baj van, hanem a gyerekek között végezte a napi tevékenységét. Mert nem ám a lábát lógatta, mindig tett valamit.

Amikor kisfiamat elvitték a műtőbe, mind az orvos, mind Ági nővér megsimogatta a karom és csak annyit mondtak: nyugi anyuka, minden rendben lesz.

A műtétek után rendkívül figyelmesek voltak, besötétítettek, hogy ne zavarja a gyerekeket a fény, segítettek a kis szemüket törölgetni, és még a wc-re is jöttek velünk, nem a szülő dolga volt az infúziót tartani.

Egyetlen napot töltöttünk csak itt, de megtapasztaltuk, hogy önmagában a pénz nem elég. Sok pénz hiányzik az egészségügyből, de még több olyan osztály, mint a Heim Pál Gyermekkórház szemészeti osztálya, a C épület tetején Ági nővérrel és a többi ott dolgozó nővérrel, orvossal együtt. Hogy kin múlik, hogy egy osztály ilyenné tud válni azt nem tudom. Azt viszont igen, hogy mehetnek ide tanulni sok-sok kórházi osztályáról, mert ez egy kis Csodaország a magyar egészségügy mocsarában.

Lukácsi Kriszti