Szentesi Zöldi László, a kormánymédia egyik fő megmondóembere kiakadt, mert a 30. Bálványosi Szabadegyetemre a szervezők meg merték hívni a Quimby-t és Lovasi Andrást, a magyar könnyűzene meghatározó szereplőit.

Én a magam részéről a zenét mindig függetlenítem az adott előadó politikai hovatartozásától, számomra egy lényeg van, hogy jó zenét játszik –e valaki. Pont úgy kedvelem a Quimby-t, mint mondjuk a Csík zenekart, vagy éppen az Ismerős Arcok-at.

Szentesi nem így gondolja. Odáig merészkedett, hogy Facebook posztjában „alibi előadónak” nevezte Lovasiékat.

Miért csodálkozunk, ha Hazánkban ekkora a széthúzás a kormányoldal és az ellenzék (vagy inkább „nem kormányoldal”) között? Miért csodálkozunk, ha barátságok mennek tönkre az ellentétes politikai nézetek miatt, ha egy kormányoldali ember nem szeretheti a Quimby-t? 

Pont a konzervatív, keresztény kormányoldal az, aki nem az értékeket nézi, hanem a politikai szimpátiát?

Hogyan és miként kerül bele a zenébe a politika?

Nyilván Lovasi András nem fog kormányellenesnek tűnő mondatokat becsempészni a koncertjébe egy tusványosi helyszínen, hiszen ennél sokkal kulturáltabb, körültekintőbb előadóról van szó.

„Ti is emeltek egyet a hazai liberális kultúrán. Ami ellen mi több évtizede – értetek is – harcolunk.” – írja a kormányoldali – magát újságírónak nevező – billentyűhuszár.

Ezek szerint a „liberális kultúra”, legyen bármilyen is, hordozzon bármilyen értéket is, egy elsöprendő, eltiporandó métely, melynek nincs helye sehol. Harcolni kell ellene, a végsőkig. 

A szomorú ebben az írásban az, hogy kiderül belőle, hogy bármi áron elsöprendő az, ami nem egyezik Orbán nézeteivel, melyet néhány éve illiberalizmusnak hívott, idén már keresztény szabadságnak. A hozzászólások szerint pedig aki nem ért egyet az orbáni eszmékkel, nem "Igaz magyar szívű".

A demokráciában kellene, hogy legyenek hatalmi fékek és ellensúlyok. Nem kell, hogy mindenki konzervatív, vagy éppen liberális legyen. Sőt! Nem is szabad. A helyes út az, ha van ilyen és van olyan nézetű ember is. Orbánék nem ezt akarják. Orbánék célja már nyíltan az, hogy csak és kizárólag konzervatív nézet létezzen az országban, elsöpörjenek mindent, ami ezzel ellentétes, ami bármiben is féket vagy ellensúlyt jelenthet. Azt a rendszert azonban már nem demokráciának hívják. Tök mindegy, hogy milyen eszme mögé bújnak, egyetlen dolog érdekli őket, a hatalom totális megszerzése. Vesszen mindenki, aki nem úgy gondolkozik, mint ők. Eltiporni mindenkit – legyen politikus, kutató vagy művész, teljesen mindegy -, aki nem az orbáni eszmék szerint gondolkodik.

Remélem, hogy nem sikerül nekik és továbbra is színes maradhat a hazai művészvilág, remélem, hogy nem csak azok a művészek kapnak majd támogatásokat, akik az orbáni „keresztény szabadság” szellemében gondolkoznak, remélem, hogy helyreáll minden téren a fékek és ellensúlyok rendszere és nem szakad szét több barátság, család eltérő politikai nézetek miatt.

Addig pedig boldogan hallgatom a „Nélküled” után a „Most múlik pontosan”-t, mivel mindkettő a kedvencem közé tartozik.

 Lukácsi Kriszti