Volt egyszer egy magyar közoktatás...
Minden Hoffmann Rózsával kezdődött. Jött az ötleteivel a mindennapos testnevelés órával, a média, etika, erkölcstan, életvitel órákkal, no meg életre hívta a hatalmas vízfejű szörnyet a KLIK-et. 2012-ben megszületett az új Nemzeti Alaptanterv, a NAT 2012, mellyel gyakorlatilag törvénybe foglalták Hoffmann Rózsa ötleteit.
Az iskolák fenntartását elvették az önkormányzatoktól és az iskoláktól távoli, rettenetesen centralizált központba tették. Így egy-egy alapvető, hétköznapi eszköz – mint mondjuk a kréta –beszerzése is komoly nehézségekbe ütközött.
Az iskolák vezetőinek kinevezését is átvette a minisztérium, az államtitkári széket pedig Czunyiné Bertalan Judit. Az új államtitkárnak sok jó ismerőse volt, így lett egyre elterjedtebb, hogy egy-egy intézmény élére felülről berepülő alkalmatlan ejtőernyősöket neveztek ki. Sok helyen hiába tiltakoztak a tanárok és a szülők is, maradt az alkalmatlan vezető, ezzel szétverve tantestületeket, iskolai közösségeket.
2016-ra kiderült, hogy a KLIK működésképtelen, a rendszer – és vele együtt Czunyiné is – megbukott, utóbbi természetesen felfelé. Bukásához az is hozzájárult, hogy képtelen volt kezelni a pedagógusok által kezdeményezett tiltakozás hullámot.
Helyét Palkovics László vette át, akiről később kiderült, hogy igazi polihisztor, hiszen mára már a Technológiai és Innovációs Minisztériumot vezeti. Az oktatási rendszerrel ő sem bírt, de ő is felfelé bukva távozott. Nevéhez fűződik a tankerületek létrehozása, a KLIK decentralizációja.
Rövid ideig hozzájárult az oktatás teljes tönkretételéhez Pölöskei Gáborné is, aki véletlenül épp Áder János köztársasági elnök testvére.
Jöttek-mentek az államtitkárok, és nyilván nem tett jót az amúgy is problémás hazai oktatásnak, hogy más a fehérneműjét cserélgeti úgy, mint az EMMI az oktatási államtitkárait.
Megalkották a pedagógus életpálya modellt, mely szintén nem hozta az elvárt eredményt, ellenkező esetben nem lenne ma ekkora tanárhiány.
Államosították a tankönyvpiacot, hibáktól hemzsegő kísérleti tankönyvekkel elárasztva gyermekeinket.
A hátrányos helyzetű, rosszabb tanuló diákokat kilökték az oktatási rendszerből azzal, hogy a tankötelezettség korhatárát 18-ról 16 évre csökkentették.
A „Tajgetosz törvénnyel” kiszúrtak a részképesség zavaros gyermekekkel, akiknek a fejlesztéséhez eddig is kevés gyógypedagógusok számát tovább csökkentették azáltal, hogy a gyógypedagógus képzés keretszámait erősen megnyirbálták. Mind a szakemberek, mind az érintett szülők körében óriási felháborodást váltott ki, hogy elvették a részképesség zavaros gyermekek eddig biztosított könnyítéseket, mint például az érintett tantárgy osztályozása alóli felmentést.
A szakképzést gyakorlatilag tönkre tették, átjárhatatlan, hatalmas intézményeket hozva létre és a Nemzetgazdasági Minisztérium felügyelete alá történő áthelyezéssel. Ezzel párhuzamosan igyekeznek megnehezíteni a gimnáziumokba való bejutást, valamint az egyetemi felvételit, hiszen nem is olyan rég döntöttek arról, hogy csak nyelvvizsgával rendelkező diák vehető fel felsőoktatási intézménybe. Tették ezt azok a képviselők, akiknek nagy része nem rendelkezik ezzel a bizonyítvánnyal.
Mindezen reformok abszolút nem érték el céljukat, hiszen a legutóbbi PISA teszten is csúfosan leszerepelt hazánk, a magyar gyerekek a világátlag alatt teljesítettek. AZ EMMI igyekezet védeni a védhetetlent és arra fogta a kudarcot, hogy számítógépen kell a feladatokat elvégezni. Ez valóban komoly probléma a XXI. században…
Ma eljutottunk oda, hogy talán a kormány tagjai is látják, hogy – Gyurcsány szavaival élve – elkurták, nem kicsit, nagyon. Miután túltolták a biciklit, ahogy bevallotta hibáikat Balog Zoltán Emberi Erőforrás Miniszter is. Az Alkotmánybíróság a napokban mondta ki, hogy mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény ellenességet követtek el a Taigetosz törvénnyel kapcsolatban, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága pedig jogerősen elmarasztalta hazánkat a tankönyvpiac államosítása végett.
Szép dolog beismerni hibáinkat, de 9 év nagyon nagy idő. Ezen idő alatt óriási lehetőségeket vettek el gyermekek ezreitől egy jobb élet, egy szebb jövő lehetőségeit. Nekik – ha megtörténik is nyilvánosan a beismerés - az nem lesz vigasz. Ahogy az sem, ha rájönnek majd pár év múlva, hogy mégsem kellett volna – a hazai közoktatásban elérhető nyelvoktatás színvonalát figyelembe véve – bevezetni a felsőoktatási felvételihez kötelező nyelvvizsgát.
A hibákból azonban nem tanult Orbán és kormány, jelenleg ugyanis egy nőgyógyász vezeti az oktatási államtitkárságot a minisztériumban.
Hozzáteszem, nem csoda, hiszen az EMMI-t – az Emberi Erőforrások Minisztériumát -, mely alá van bepaszírozva az oktatás is, először egy református lelkész vezette Balog Zoltán személyében, jelen pedig Kásler Miklós a tárca vezetője, aki előtte onkológusként kutatott és praktizált, de több szakorvosi végzettséggel is rendelkezik.
Ezt elrontották, nagyon, cserben hagyva egy generációt, akikre szebb jövő várhatott volna, mint szüleikre, nagyszüleikre.
Erre nincs bocsánat, mégis kérdéses, hogy valaki ezért fog –e felelni, hiszen eddig mindenki, aki részt vett a döntések meghozatalában felfelé bukott.