Lila-fehér ország...
avagy, ez történik, ha a politika rúgja a labdát
Szerző: Lukácsi Kriszti
Újpest drukkernek születni kell. Ezt a focihoz kevésbé értőként is megtanultam a hosszú évek alatt, hiszen már gyerekkoromban – ami nem tegnap volt valljuk be – is azt láttam, hogy mind az újpestiek, mind a fradisták – talán nem tévedek nagyot, ha a két legerősebb szurkolótábornak nevezem őket – nagyon zárt és erős közösséget képeznek. Olyan nem nagyon van, hogy egy focidrukker, aki soha nem szurkolt az újpesti csapatnak, most egyszer csak vált és hirtelen lila-fehérben kezd dobogni a szíve.
Tegnap mégis ez történt. Sok-sok focikedvelő jelentette ki, hogy életében először szurkol az újpesti tizenegynek. Más esetben inkább meg sem nézte volna a meccset, de most leült a tévé elé és nagyon szerette volna – ami meg is történt – a Magyar Kupát a lila-fehér csapat kezében látni.
Sajnos ennek az oka nem az újpest szurkolótáborának hirtelen növekedése, de nem is a két csapat – az Újpest és a Puskás Akadémia – teljesítményének különbsége volt.
A magyarországi politika igen komolyan befészkelte magát szerda este a Groupama Aréna lelátójára.
Az senki számára nem újdonság, hogy 8 éve a legfontosabb sportág – mit sportág, ágazat – kis Hazánkban a labdarúgás. No nem azért, mert annyira csodás labdarúgó nemzet vagyunk - bár egykor az voltunk, gondoljunk csak a legendás Aranycsapatra. De az már a múlt, most nem tud semmi, de semmi eredményt felmutatni a magyar futball. Az ennek ellenére megmaradó fontosság egyetlen oka, hogy Orbán Viktor, aki immár kilencedik éve kormányozza az országot, focirajongó. Ennek okán csak úgy áramlik a pénz a magyar fociba, annak is a kis felcsúti csapatába, a Puskás Akadémiába. Legnagyobb támogatójuk – nyilván szakmai hozzáértése és nem pedig Orbánhoz fűződő barátsága okán – az ország (vagy talán már a világ) legdinamikusabban fejlődő vállalata, vállalatcsoportja, a Mészáros és Mészáros Kft.
Elvileg azért kap oly sok pénz a magyar foci, hogy ezáltal kinevelhessenek egy használható, sikeres nemzeti tizenegyet. Ebből a célból alapították a Puskás Akadémiát is. Sok-sok lelkes fiatal focista tanul itt, szeretne itt sikeres labdarúgóvá válni. Egyelőre a sikerek, az eredmények még váratnak magukra.
A politika azonban oly mértékben fészkelte be magát az élet minden területére, hogy a megszállott fradisták is képesek voltak tegnap az újpesti csapatnak szurkolni, csak ne Orbán csapata győzzön. Nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy annak érdekében, hogy országunk vezére elégedett legyen, ingyen jegyekkel, ingyenes utazással csábították a felcsúti szurkolókat a mérkőzésre. Hiszen az fontos, hogy úgy nézzen ki, legalább akkora szurkolótábora van a Puskás Akadémiának, mint az Újpestnek. Pedig lássuk be: hatalmas eredmény, hogy idáig eljutott a felcsúti csapatocska, de ne várjunk irreális dolgokat. Egy ilyen akció pedig bizony tovább növeli azt az érzést, hogy országunk vezérének elégedettsége minden pénzt megér, pont úgy, mint egy diktatúrában. Ennek pedig… nagyon nincs jó üzenete.
Nem is olyan régen játszott a Groupamában egy még kisebb csapat, a budafokiak szíve csücske, a BMTE. A Fradi volt az ellenfél, ki is kaptak rendesen, de a szurkolók ott voltak, szívvel-lélekkel, politikai hovatartozás nélkül, egy szívként ünnepelve csapatukat. Hosszú sorok álltak a belépőkért Budafokon, mindenki a meccset akarta látni, meg is töltötték a számukra kijelölt helyet. Azon a napon még a fradista budafokiak sem a zöld-fehér szektorba ültek.
Ha ugyanezt tették volna a Puskás Akadémiával, ha nem azt nézik, hogy elégedett lesz –e a nézőszámmal a felcsúti vezér, csak azt, hogy akinek ez tényleg fontos, ott lehessen, kisebb nézőszámmal, de őszintén, szívből szurkolva…
Akkor talán nem itt tartana Magyarország társadalma. Akkor talán nem éreznék oly sokan, hogy minden egy ember körül forog. Akkor talán csökkenne Hazánk megosztottsága, nem szakítana szét a politika családokat, barátságokat.
És nem születnének olyan viccnek szánt – de sajnos igaz – kijelentések, hogy