Miért hallgat Orbán, miközben recseg a rendszer?

cimlap2.png

Mint egy felbolydult méhkas, olyan a kormány körül a helyzet. Már a múlt héten tudni lehetett, hogy valami nagyobb fajta galiba van a végrehajtók körül, de csak a hétvégén derült ki, hogy valóban letartóztatták Schadl Györgyöt, a végrehajtók fejét.

Alig telt el egy nap, bombaként robbant a hír, hogy Völner Pált, az Igazságügyi Minisztérium államtitkárát, Varga Judit helyettesét, - aki többek között a lehallgatási engedélyek kiadásáért is felelt – súlyos vesztegetési üggyel vádolják, Polt Péter kérte a mentelmi jogának felfüggesztését.

A súlyos vádakra Völner lemondással reagált, bár állítja, hogy ártatlan. Azóta kiderült, hogy igen nagy mennyiségű lehallgatási anyag áll a Nemzeti Védelmi Szolgálat rendelkezésére az üggyel kapcsolatban. Külön érdekesség, hogy a titkos megfigyelések engedélyezése Völner Pálhoz tartozott, az NVSZ tevékenységére azonban az államtitkárnak nem volt rálátása, így fordulhatott elő, hogy a lehallgatásért felelős személyt lehallgatták.

Egy demokráciában nem nagyon szokott előfordulni, hogy az Igazságügyi Minisztérium második emberét ilyen súlyos bűncselekménnyel vádolják. Bár Völner azonnal lemondott, de Varga Judit miniszter és Orbán hallgat, mintha nem történt volna semmi.

A kormánypárti sajtó nem túl bőbeszédű az ügyben. Ha írnak is valamit Völnerrel kapcsolatban, azonnal hozzáteszik, hogy mennyire korrekt eljárás a jobboldal részéről, hogy azonnal lemondott, bezzeg az ellenzéknél ilyet senki nem tesz meg.

Miután ez könnyedén cáfolható volt, ma a Tények és az Origo ismét nekiugrott Márky-Zay Péternek, a mostani téma, hogy:

Budapest egyik legdrágább luxuséttermében találkozott a Gyurcsány-Márki-Zay-féle baloldalt finanszírozó vörösbáróval

Kiemelik, hogy itt bizony akár félmillió forintba is kerülhet egy üveg bor…

A magam részéről utálom amikor a politikusok egymás zsebében nyúlkálnak, hiszen ha van pénzük rá, miért ne ihatnának félmilliós bort. A megfogalmazás, a folyamatos feltételes mód miatt azonban az az érzésem támadt, hogy ez nem egy kiugróan drága luxusétterem, pusztán lehet drágább ételeket, italokat is fogyasztani.

A Tények videójából egyértelműen kiderül, hogy az Essencia Étteremről van szó. Étlapjuk nyilvános, bárki számára elérhető a honlapjukon.

Nehéz lehetett megtalálni az egyetlen kiemelkedően drága bort az itallapon, de a kormány sajtósainak sikerült. 475.000 Ft-ért (azaz közel félmillió) kapható a francia Chateaux Margaux 2014. Ezen kívül egyetlen tétel van, ami 6 számjegyű, a többi bor jellemzően 10-15ezer forint közötti árkategóriában található.

A legdrágább főétel 6800 Ft-ba kerül, de bőven található 3000-4000 Ft-os fogás is.

Egy biztos, az Essencia semmiképpen sem „Budapest egyik legdrágább luxusétterme”.

Nagyon gyenge módszerrel próbál terelni a kormányközeli sajtó, gyakorlatilag hülyének nézi a saját nézőközönségét, melynek oka talán, hogy nem érkezik súgás a kormány részéről.

Orbán szép csendben munkálkodik, naponta újabb és újabb béremeléseket jelent be, melyeknek a fedezete erősen kétséges, az infláció 14 éves csúcson, a forint rendkívül gyenge, kiderült, hogy hiába a fizetés nélküli szabadsággal való fenyegetés, a rendvédelmi szervek állományának 30 százaléka oltatlan (ha őket mind elküldik működésképtelenné válik a rendszer), gyakorlatilag rohan az ország a szakadék felé.

Kicsit az az érzése támad az embernek, hogy Orbán belátta, tavasszal vereség vár rá, viszont olyan állapotban adja át az országot, hogy képtelenség lesz talpra állítani, melynek egyenes következménye, hogy egy következő választáson már gyakorlatilag véglegesen bebetonozhatja magát a hatalomba.

Egy valóban jól működő demokráciában, ha a jogállamiság szempontjából legfontosabb minisztérium második embere ilyen súlyos ügybe keveredik, mint Völner, annak egyenes következménye kellene, hogy legyen nem csak a miniszter, de a Miniszterelnök lemondása is. Ebben az esetben viszont nem működne a fentebb vázolt forgatókönyv Orbán hatalmának hosszútávú megtartásáról.