A szabad vélemény nyilvánítás megsértése, avagy jogos igény a hivatal részéről, hogy ne nyilatkozhassanak szabadon a tanárok, az iskolaigazgatók?

Az iskoláknak demokratikus rendszerben kellene működniük, hiszen a vezetésnek nincs közvetlen kapcsolata a tanulókkal, sok-sok pedagógus közös munkájáról szól a rendszer. Sok helyen azonban sajnos ez nem így működik.

Következmények nélkül maradhatnak el értekezletek, van olyan iskola ahol a szülők-tanárok-diákok közös, demokratikus érdekérvényesítő szervezete az intézményi tanács sem működik. Pedig törvény írja elő, hogy kellene.

Ha a vezető „kitalál” valamit, azt kötelező végrehajtani. Mit tehet a pedagógus ha – szakmailag – nem ért egyet a döntéssel? Elmondhatja a véleményét. Szigorúan zárt ajtók mögött. Ezen kívül? Jelenleg gyakorlatilag semmit. Központilag, távolról vannak irányítva az iskolák, egy tankerülethez, illetve a Szakképzési Hivatalhoz rengeteg iskola tartozik, átláthatatlanul.

Most mégis hoztak egy olyan döntést – melyet korábban a Tankerületekhez (oktatási hivatalhoz) tartozó iskolákkal kapcsolatban már meghoztak –, hogy nem nyilatkozhatnak önállóan SEMMILYEN ügyben a sajtónak a pedagógusok. Ennek az oka, hogy nehogy negatív hír kerüljön ki a sajtóhoz az iskolákkal kapcsolatban. Az iskolák majd „iránymutatást” kapnak, hogy mit szabad mondaniuk.

Nem az lenne a megoldás inkább, hogy azon dolgozzanak, hogy ne legyenek negatív hírek? Hogy rendben működjenek az intézmények? Mennyire fél az a vezetés, amelyik megtiltja a hírek szabad áramlását?

Központi iránymutatás alapján szabad csak nyilatkozni. Hol élünk? Hol van itt a szabad vélemény nyilvánítási jog? Mi lesz a következő lépés?